A FERPA követeli az európai társadalmi párbeszédet, szervezetei segítségével a szociális élez és nyugdíj témában, tárgyalásos formában az európai intézményekkel és a CES-el.
A FERPA nyugdíjasai és idősei olyan Európai Uniót követelnek, amely képes „egy hangon” kifejezni magát globális szinten, elkötelezetten erősíti a nemzetközi intézményeket, erősíti a világban a békét, az igazságosabb társadalmat, aktívabb együttműködést sürget a szegényebb régiókért.
A FERPA nyugdíjasai és idősei jól tudják, hogy az összetűzések és a háborúk mindig is drámai következményekkel jártak több korosztályra is. Meggyőződésük, hogy minden társadalmi haladás, minden javulás az állampolgárok életkörülményeiben csak békés környezetben fejlődhet ki, ez pedig csak a társadalmi igazságosság, a szabadság és szolidaritáson alapulhat. A FERPA kiépítette az ezeken az értékeken alapuló kapcsolatokat és munkaterveket készített a Mediterrán medence és a Balkán nyugdíjas szervezeteivel.
A FERPA nyugdíjasai kifejezik szakszervezeti tagságuk erejét az európai szakszervezeti szövetség által folytatott harcokban az európai ifjúság, a munkások és munkásnők érdekében.
A FERPA nyugdíjasai és idősei szeretnék megerősíteni a szakszervezeti kapcsolatokat a fiatalokkal, a munkásokkal és munkásnőkkel, kifejezve, hogy a korosztályok közötti kultúra a szakszervezeti akció hatékonyságának elengedhetetlen eszköze.
A FERPA-ba tömörült nők és férfiak az európai konventhez és más európai intézményhez fordulnak a következő kormányközi konferencián, azért hogy :
• Az európai Unió politikai szerepét erősítsék meg annak érdekében, hogy az „egy hangon” szólalhasson meg a nemzetközi intézményekben, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az Unió értékeire alapozhassák akcióikat : mint amilyen a béke, az alapvető jogok tiszteletben tartása, a szolidaritás ;
• A közös alapvető jogokat betartsák és javítsák azáltal, hogy az Európai Unió alapvető jogainak Chartáját bele foglalják az Alkotmányos Szerződésbe, amelyet a Kormányközi Konferencia adaptálhat.
• Az európai intézmények legyenek demokratikusabbak és hatékonyabbak.
• hogy a harc a társadalmi kirekesztés és a szegénység ellen, amely több milliónyi európai állampolgárt sújt, ideértve a nyugdíjasokat, az idősebb nőket, hatékonyabb legyen, legyen egy minimál jövedelem, amely méltóbb életet biztosíthat számukra.
• A közösségi és általános érdekeltségű szolgáltatásokat biztosítsák és hagyják jóvá. A nyugdíjasok és idősek, mint ahogy a többi állampolgár is, folyamatosan, azonos színvonalon és biztonsággal élvezhessék e szolgáltatásokat. Ami a nyugdíjasokat különösen érinti, az egészségügyi és szociális rendszerek, a villany, a víz, a képzés, a szállítás : ezeknek a szolgáltatásoknak teljes mértékben köztulajdonban kell maradniuk.
• A nyugdíjasok aktív részvételéhez való jogát egy külön fórumon kell biztosítani az európai és minden szintű döntéshozatali folyamaton belül.
A nyugdíjasok és idősek jólétéhez az út az alapvető jogok elismerésén keresztül vezet, ideértve a szociális részvételt, az egészséghez, a nyugdíjhoz való jogot, a nyomor elleni minimum jövedelemhez való jogot, az önellátásra képtelenek segítéséhez való jogot a közellátási rendszer részéről.
A közellátásnak garantálna kell a szükséges egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, előtérbe helyezve ameddig az lehetséges, az önellátásra képtelenek eltartását saját lakóterükben, elismerve a területen dolgozók által végzett munka értékét és az abban dolgozók szakmai képzettségét, támogatva minden lehető módon a családi és szociális kapcsolatokat.
1. A nyugdíjasok részvételi joga a döntéshozatali folyamatokban
ELISMERNI A NYUGDÍJASOK SZEREPÉT A SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGEN BELÜL
Meg kell erősíteni a szakszervezeti kapcsolatokat az aktív alkalmazott dolgozók és a nyugdíjasok között, hogy védeni és jobbítani lehessen a társadalmi jogokat és választ adni az erős szakszervezeti kapcsolatok igényeire és szükségességére.
A szakszervezeti struktúráknak biztosítaniuk kell a csatlakozás folyamatosságát és a részvétel gyakorlását, az aktív munkából a nyugállományba vonulás pillanatában.
Ezek felelőssége, hogy felszereljék magukat a megfelelő eszközökkel, megfelelő formákban, amelyek lehetővé teszik számukra egy különleges tevékenység kifejtését a nyugdíjasok segítésére, kidolgozzák az aktívak és nyugdíjasok követelésének és véleményének konvergenciáját.
Mivel az idősödési folyamat az aktívakat és a nyugdíjasokat egyaránt érinti, az aktív dolgozók szövetségeinek és a nyugdíjas szakszervezeteknek ellenőrizniük kell, hogy az ENSZ MÁSODIK VILÁG TALÁLKOZÓJA és a berlini UNECE MINISZTERI KONFERENCIA által jóváhagyott határozatok az idősödésről figyelembe vannak-e véve.
A FERPA, az Európai Szakszervezeti Szövetséggel közösen, segítse elő, hogy olyan országokban is jöjjön létre Nyugdíjas szakszervezet, ahol ez idáig nem volt.
Ennek a folyamatnak a FERPA-nak, mint az ESZSZ európai szakszervezettel társult szakszervezetnek az elismeréséhez kell vezetnie.
ELISMERNI ÉS HANGSÚLYOZNI A NYUGDÍJASOK ÉS IDŐS EMBEREK HELYÉT
A társadalomban
60 millió nyugdíjas és idős él az Európai Unióban, jelenleg ez egy növekvő népesség a második világháború utáni generációk életkorának kitolódása miatt és azért, mert a vállalatok belső átszervezése következtében több százezer aktív dolgozó került előnyugdíjazásba Európa szerte.
A nyugdíjasok és idősek „kategóriája” nagyon heterogén, különféle munka tapasztalattal, amely rájátszik a társadalmi szerepük minőségére ás természetére.
Ebben az életszakaszban, amikor az egyén általában megszabadul a munkahelyi kötelezettségektől, új tevékenységi perspektívák nyílnak ahhoz, hogy elkötelezzék magukat a társadalmi és a civil életben, a szabadidős, kulturális és sport tevékenységekben. A nyugdíjasoknak kell a haszonélvezőinek lenni ezen új életnek, túllépve a tiszta és egyszerű gondoskodáson.
A szakszervezetben
Az ESZSZ-nek és társult tagszervezeteinek segíteniük kell ezt a projektet felismerve és támogatva a nyugdíjasok aktív szerepét, amikor a szakszervezeti politikát minden szinten meghatározzák.
Az európai döntéshozatali folyamatban
A nyugdíjasok helyzetének elismerése a társadalomban a konzultatív szervezeteken keresztül halad és lehetővé teszi különleges problémák felszínre jutását, amelyek közvetlenül őket érintik, mindezt a korosztályok közötti szolidaritás összefüggésében, ahol az igényeik kifejezése konkrét figyelmet kap.
Világos, hogy felmerül a szervezetek, képviseletének kérdése a beavatkozás szintjén.
Egy európai szervezet igénye, egyesíteni a reprezentatív szervezeteket, azért hogy közösen megvitassák a nyugdíjasok és idősek elvárásait a mai Európában, teljesen egyértelmű.
A FERPA-nak együtt az ESZSZ-el ebben az irányban kell dolgoznia, összhangban a reprezentatív szervezetekkel.
2. Jog az egészséghez
NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL
A férfiak és nők egészségi állapota annak a dinamikus kapcsolatnak az eredménye, amely az egyének biológiai tartaléka, valamint a munka és életkörülmények között húzódik, amely mindannyiunk története, idetartozik a kollektív szociális védő rendszerek fejlődése is.
Az egészség javítása érdekében be kell avatkozni a munka minőségének és szervezésének folyamatába, a közösség társadalmi helyzetének alakulásába, a kollektív társadalmi védelmével kapcsolatos jogokba és indukálni mindegyikünk élet stílusának és viselkedésének javítását.
Az egészségi politika hatékonysága függ az egészség felfogásától, hogyan illeszkedik a többi területi politikához : az oktatáshoz, a képzéshez, a gazdasághoz, az urbanisztikához, a környezethez, a szállításhoz, a egészségügyi ápoláshoz jutáshoz, a társadalmi élethez, a tisztasághoz, a fogyasztáshoz, stb…
A gyermekhalandóság visszaszorítása és az emberek életének meghosszabbodása nagyban függenek a kulturális szinttől, a neveltetéstől, a népesség élet és munka körülményétől.
EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYITÓ RENDSZEREK
A minőségi köz egészségügyi rendszerek képesek a betegségek okozta halandóság csökkentésére.
A fejlett országokban, ahol megfelelő szociális ellátó rendszer működik, krónikus és kóros betegségeket tartanak számon. Ezek nem kizárólag, de különösen az időseket érintik. Az élet reményének meghosszabbodása miatt ezek a betegségek tovább tartanak, és egyre többeket érint. Családjaik viselik el ennek a következményeit, mindenek előtt azon országokban ahol a közegészségügyi rendszerek nem veszik számba ezt az új realitást. Ezek a változások elvárják a nemzeti egészségügyi rendszerek evolúcióját és mély átalakulását, azért, hogy megőrizhessék egészség előmozdító képességüket, az alapellátás elterjedését és hatékonyságát, az otthon ápolási szolgáltatás aktiválását, társadalmi és egészségügyi alapon, megfogalmazva a megfelelő kórházi struktúrák igényét.
Ezen célok megvalósításához beruházások és megfelelő források szükségesek.
A JÓLÉT NEM ÁRU
az Európai Unió jelenleg igen fontos fázison megy keresztül az európai állampolgárságot illetően, a Konvent azon dolgozik, hogy előkészítse az Unió alkotmányos szerződését, befoglalja az európai állampolgárok alapvető jogainak Cartáját, amelyet 2000-ben Nizzában fogadtak el.
Ugyanakkor az Uniónak szembe kell néznie a vad liberalizmus támadásaival, amely megkísérli privatizálni az egészségügyi rendszereket és néhány helyen sikerült is csapást mérni a köz gyógyellátási rendszerekre. Egyértelműen kijelentjük, a jólét nem áru és az egészség nem tekinthető business-nek. Az egészség, általános érdekű prioritással rendelkező terület, amely nem bocsátható a szabad verseny és a piac rendelkezésére.
GARANTÁLNI KELL AZ EGLÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MAGAS SZÍNVONALÁT
Az Unió minden országa többé-kevésbé elkötelezett az egészségügyi ellátás garantálása mellett. Fontos közforrások és magán erők fordítódnak erre. Jelentős különbségek vannak a GDP arányok miatt az egészségügyre fordított pénzekben.
A közös európai egészség politika elindításához, meg kell határozni „az egészségügyi ellátás magas színvonalát”. Az Uniónak, minden állampolgára számára biztosítania kell egészségügy témában a társadalmi szolgáltatások és juttatások terén, figyelembe véve az Unió témában viselt kompetenciáját.
Ez a közös alap, amely az unió minden országában elvárható és garantálható szolgáltatásokból áll, segíteni fogja a progresszíven felfelé igazodást az egészségügy terén, a közköltségek nagysága és az európai országok különböző funkcióinak felosztása terén, ott ahol a leghatékonyabb az egészségügyi közellátás és mindent megtesznek a költségek és a szolgáltatások közötti arány javítása érdekében.
Ebből a szempontból hasznos újfent megállapítani, hogy az egyetemes és szolidáris közegészségügyi rendszerek a leghatékonyabbak ma és azok voltak mindig, ugyanakkor a leggazdaságosabbak is.
AZ EGÉSZSÉGÜGY TERVEINEK PRIORITÁSAI
Szükséges, hogy az Európai Unió közös célokat tűzzön ki és határozza meg a prioritásokat élvező terveket, hogy megvalósítsa az amszterdami szerződés kihívásait. A terveknek elsődlegesen a közegészség előmozdítását kell érinteniük, csökkentve az életkörülményekhez kötődő kockázatokat, javítva az egészségügy és a munka biztonságát, preventív akciót kezdeményezve a fertőző betegségek ellen, ideértve az AIDS-t is, különleges figyelemmel bizonyos csatlakozásra váró országokra, ahol olyan betegségek vannak, amelyek már régen nem léteznek az Európai Unión belül.
A szegénységgel és rossz életkörülményekhez kapcsolódó betegségek hatékony küzdelme érdekében, az Uniónak a mi főbb társadalmi betegségeinkre – mint amilyen a rák, szakmai és munka balesetek, pszichés zavarok, kövérség, cukorbetegség, a közlekedési balesetek – vonatkozó projekteket kell kitűznie, monitoring rendszerek kialakítását az európai szinten erre szervezett akciókat illetően, az elért eredményekről, annak érdekében, hogy el lehessen érni az európai szerződés által meghatározott célokat.
KÖVETELÉSEINK
• Minden területen, az Európai Unió politikáit alá kell vetni a közegészségre gyakorolt hatások értékeléseinek, mindenekelőtt, amikor az Európai Bizottság anyagi támogatása van mögötte, strukturális mutatók együttese alapján, amelyeket alkalmaznia kell az Európa tanácsnak a tagországok egyetértésével ; • Az egyes országok közegészségre szánt költségeinek 50%-át a megelőzésre, az azonnali beavatkozásra, az integrált szociális-egészségügyi ellátásra, az önmagukat ellátni nem képes személyek otthoni ápolására kell fordítani ; • Ki kell egészíteni az Európai Unió alkotmányos szerződését és újfent megerősíteni az egészséghez való jogot, mint az egyén alapvető jogát és mint a közösség legfőbb érdekét. Az alkotmányos szerződés legyen olyan eszköz, amely megszilárdítja a társadalmi szolidaritás elvét, a jó egészségben élő és a beteg emberek között, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények között. Ez a szolidaritás számos nemzeti jogalkalmazás alapjául szolgál és az Európai Uniónak alkalmaznia kell mint közös, alapvető, alkotmányos jelleget ;
• az Európai Uniónak mindent el kell követnie azért, hogy biztosítsa az emelt „szolgáltatási szinteket” prevenció tárgyában, garantálnia kell az ingyenes gyógyszert, egészségügyi ellátást, a rehabilitációt, a kórházi gyógyításokat, otthon ápolást ; • a prioritásos projektekben az Uniónak figyelembe kell vennie a népesség idősödését, beindítva pontos akciókat a kóros betegségek és az önellátásra képtelenség megelőzése érdekében. A FERPA követeli továbbá : a nagyobb ellenőrzést a gyógyszerek minőségére, informatív kampányokat azok alkalmazására, a gyógyszerek „árúvá tétele” és egyes európai országokban tapasztalható botrányok elleni fellépést ; megelőző kampányokat a bizonyos korban jelentkező betegségek ellen. • Tapasztalva a gyógyszergyárak által alkalmazott túlzott árakat és az ezekből származó túlzó profitokat, a FERPA azt kéri, bátorítsanak gyógyszer témában olyan kutatásokat, amelyek lehetővé teszik a gyógyszerárak ellenőrzését, hogy elterjedjenek az általános gyógyszerek.
3. Jog a nyugdíjhoz
A JELENLEGI HELYZET
Európában a nyugdíj rendszerek összetettek és különfélék. A 15-ök Európájában, 1998-ban, a nyugdíjasok 90%-át felosztó rendszerek alapján fizették ki.
Három rendszert különböztetünk meg :
A felosztásra alapulót
Felosztásra és tőkésítésre alapulót
A nyugdíjas alapok dominanciáját
A rendszereket társadalombiztosítási járulékból és/vagy adóból finanszírozzák.
Az Európai Unió országaiban, a nyugdíjkor átlaga lejjebb ment, miközben az aktívak rátája csökkent. Tény, hogy gyakran a dolgozók szép számban kiszorulnak a munkaerő piacról, még a nyugdíj korhatár elérése előtt.
2004-BEN, 10 ORSZÁG CSATLAKOZIK AZ ERUÓPAI UNIÓHOZ
Ezekben a közép és kelet európai országokban az állam elsődleges feladatként látta el a nyugdíjak elosztását.
A nyugdíjakat a felosztó rendszerek finanszírozták.
Jelen időszakot a kollektív társadalmi gondoskodás bukása, a magas munkanélküliségi ráta, a vállalkozások nehézségei jellemzik.
1990 után e tíz ország, a társadalombiztosítási rendszerek fontos reformjaiba kezdett, amelyek két nagy kategóriába oszthatók :
Azok, amelyek a létező közösségi rendszerek alapvető jellemzőit kívánják módosítani (késleltetni a nyugdíj korhatárt, csökkenteni a helyettesítés szintjét..)
Azok, amelyek új magán rendszerek kialakítására törekszenek (közösségi rendszerek+egyéni kereskedelmi takarékossági számlák).
KATASZTROFÁLIS HELYZETEK JELENTKEZNEK
Ma Európában gyakran hallani a társadalombiztosítás anyagi helyzetéről szólva katasztrofális jelzőket.
Néhányan azt várják, hogy az élet meghosszabbodása egyensúlytalanságot eredményezzen a meglévő rendszerekben, sőt a felosztó társadalombiztosítás csődjét hozza.
Nem lehet nem tudomásul venni azt a hatást, amelyet az élet meghosszabbodása gyakorol majd a nyugdíj rendszerek finanszírozására, legyen az felosztó vagy tőkésített.
Nem elfogadható, hogy ez a kapcsolat – ha fontos is – igazolhassa az ellátó rendszerek reformját.
Figyelembe kell vennünk :
A társadalmi gondoskodás történetét és örökségét ;
A társadalompolitika és foglalkoztatás céljait ;
A munka világának változásait ;
A termelékenység átalakulását (új technológiák…)
A családi modelleket.
Az élettartam meghosszabbodása a társadalom vívmányainak és a közösségi társadalmi gondoskodás eredményének tekinthető. Ennek jó hatása van a gazdaságra, miután az idősek fogyasztanak és különleges igényeik vannak ; mindez tevékenységeket generál, tehát munkahely teremtő is egyben.
AZ EURÓPAI ORSZÁGOK STRATÉGIÁI
A szubszidiaritás (az helyben intézés) elve szerint, az európai országok kormányainak kell megvalósítaniuk a saját ellátási reformjukat. Ötféle stratégia van kialakulóban :
Növelni a hozzájárulások szintjét
Elhalasztani a nyugdíj korhatárt
A köznyugdíjak összegének csökkentése
Kiegészítő tőkésített kiegészítő rendszerek magvalósítása
Előfinanszíroztatni a köznyugdíjakat, tartalékot képezve
Minden stratégia mutat nehézségeket és speciális kockázatokat.
Néhány országban egyszerre több stratégiát is beindítanak, de erős az aktív dolgozók és a nyugdíjasok ellenállása, a kiadott nyugdíjak leértékelésével és további értékvesztésével, valamint a vásárlóérték csökkenésével szemben.
EURÓPA MA
Az ellátás reformja nemzeti hatáskörben van, de Európa egyre gyakrabban avatkozik közbe.
2000 júniusában az Európa Tanács annak szükségességén erősködött, hogy „különös figyelmet kell szentelni az ellátó rendszerek átjárhatóságának”.
2000 októberében, a Tanács azt ajánlotta, hogy korlátozzák az előrehozott nyugdíjazást és késleltessék a nyugdíj korhatárt, amely feljogosít a teljes jogú nyugdíjra. Ez magában hordozza a „magán tőkésítő rendszerek alkalmazását a közkiadások csökkentése érdekében”.
2000 novemberében egy jelentés ajánlotta : „az élet remények emelkedését fel kell osztani az aktív élettartam meghosszabbodása és a nyugdíjban töltött idő meghosszabbodása között”.
2001 júniusában a Tanács javasolta az idős dolgozók foglalkoztatási arányának emelését.
2002 márciusában a Tanács aláhúzta „annak szükségességét, hogy könnyítsék meg az önkéntes eltartást az idős munkavállalók tevékenységében, hogy szembe lehessen nézni az idősödés problémáival.”
Ezekből az elemekből kiindulva, fennáll annak kockázata, hogy az uniós intézmények, nyugdíjak tárgyában erőltetik a szabados politikát vagy a kormányok kihasználják Európát egy szabados nemzeti ellátó rendszer bevezetéséhez, azzal a felkiáltással, hogy csökkentik ezáltal a közkiadásokat, és hogy így tartják be a szerződésekben foglalt konvergencia kritériumait.
EGY KÖVETKEZTETÉS
Főbb vonalakban, a nyugdíjak számításainak kritériumaival, a helyettesítési ráta, (fizetés/nyugdíj) gyors ütemben csökken.
A nyugdíjak veszítenek vásárlóerejükből és a jövendő nyugdíjasoknak nem garantálható a nyugdíjuk összege.
Néhány intézkedés újfent megkérdőjelezi a korosztályok közötti szolidaritást és ezen nyugdíjak finanszírozásának egyéniesítére törekszik.
Ez az irányzat a nyugdíjasok egy részének elszegényedéséhez vezet, következés képen a társadalom szélére kényszeríti őket.
KÖVETELÉSEIK
A FERPA magáévá teszi az Európai szakszervezeti Szövetség követeléseit :
A korosztályok közötti szolidaritásra alapuló rendszereket meg kell erősíteni és garantálni kell azokat
Egy biztos, garantál jövedelem járjon a munkás élet alatt kapott bérnek megfelelően.
A megelőlegezett vagy progresszív nyugdíjat el kell ismerni a következők alapján :
o Munkafeltétel
o A munka nehézségi foka
o Bizonyos helyzetek (elbocsátások…)
Előre kell bocsátani a férfi/nő közötti egyenlőség elvét és a keresetek, tehát a nyugdíjak differenciájának csökkentését. A kiegészítő rendszereknek, már ahol léteznek, intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy garantálják azok jogait, akik hozzájárultak, akár a társadalmi partnerek részvételével az irányításban és döntések meghozatalában is.
Keresni kell újabb finanszírozási forrásokat a munkajövedelemhez képest ; egyetlen reform sem teheti meg, hogy nem vesz tudomást a megtermelt javak felosztását.
A nyugdíjalapok nem képezhetik a népesség élethossz növekedésére adandó választ.
A FERPA követeli :
A korosztályok közötti szolidaritásra épülő közellátó rendszerek fenntartását, sőt megerősítését a felosztó finanszírozási rendszeren keresztül.
Hogy minden nyugdíjas, egyénileg, rendelkezzen saját jogon, az önálló életvezetéshez szükséges, kellően emelt szintű jövedelemmel.
Határozzanak meg az egy lakosra jutó bruttó belső termék 50%-nak megfelelő nyugdíj minimumot a nyugdíjas dolgozók számára.
Határozzanak meg az egy lakosra jutó bruttó belső termék 40%-nak megfelelő „minimum jövedelmet”, a jövedelemmel nem rendelkező idősek számára.
Határozzanak meg egy garantált átlag rátát a dolgozó számára, a nyugdíjazás pillanatában.
A társadalmi partnerek vegyenek részt a közellátás folyamatba tételének minden szintjén és minden fázisban, azért hogy a reformok egy irányba haladjanak, a szolidaritás, a biztonság és azonosság elveinek tiszteletben tartásával
4. Jog a megfelelő minimál jövedelemhez az idős emberek számára méltányos élethez
Az Európai Unió a kirekesztés és szegénység ellen indított akcióját meg kell erősíteni, és hatékonyabbá kell tenni. A minimál jövedelem garantálását az idősek számára a közelmúltban kezdték bevezetni az Unió tagországaiban. Alá kell húzni, hogy az Unióban nem létezik még hatékony rendszer a nyomor felszámolására és hogy a jelenlegi helyzet javításához olyan statisztikai rendszer kialakítása szükséges, amely megfelelőbben veszi számba az egy fős családokat, előtérbe helyezve a különböző korosztályokhoz tartozást.
A FERPA-hoz tartozó szervezetek közvetlen tapasztalatai bizonyítják az Európai Bizottság kutatásait ; a szegénység elsődlegesen az idősebb nyugdíjasokat, különösen a 75 év felettieket, az idős nőket érinti, akiknek nem volt lehetőségük fizetett munkát végezni és nem volt karrierjük ; tehát nem fizethettek járulékot vagy az életük folyamán csak néhányszor fizették azt.
A FERPA újból az európai intézmények elé tárja azon követelését, hogy valóban kötelezzék el magukat a nyomor és a kirekesztés minden formája ellen folytatott harc mellett. Ilyen értelemben erősíteni és jobbítani kell a nizzai jogok Chartaját, azért, hogy minden állampolgár élvezhesse az Unió társadalmi és gazdasági haladását.
GAZDASÁGI KÖVETELÉSEINK
• A belső nemzeti össztermelés 4%-nak megfelelő minimál jövedelem megkötése a nyomor kockázatához közel álló idősek számára.
5. Az önellátásra képtelen emberek joga a közgyógyellátáshoz
Az Európa Tanács 1997-ben hozott döntése alapján az önellátásra képtelenség meghatározása az alábbiak szerint történik : „önellátásra képtelenek azok a személyek, akik fizikai, pszichikai vagy intellektuális hiányokhoz kötött okok miatt ellátásra és/vagy közvetlen segítségre szorulnak napi tevékenységük folytatásában”.
Ebből a meghatározásból következik, hogy meg kell változtatni a szociális és kulturális koncepcióját az önellátásra képtelenséget illetően, azt, az emberek életében szereplő természetes tényként kell tudomásul venni.
Európai és világ szinten, nincs egyöntetűség az önellátásra képtelenség meghatározásában. Néhány európai országban olyan betegségnek tekintik, amely a rossz élet és munka körülmények következménye.
Minden esetre, nem szabad lebecsülni az Európában élő önellátásra képtelen emberek számát : kb. 9 millió, tehát az európai népesség 3 százaléka és a 60 év feletti személyek kb. 8%-áról van szó.
A fenti százalékok emelkedése nem szűnik meg, mivel a népesség idősödésének következménye az önellátásra képtelenek számának növekedéséhez is vezet.
Az egészségügyi témában otthon lévők figyelmüket erre a problémára fordították, amely kemény viták tárgyát képezi.
Összességében a társadalom nem ébredt tudatára annak, hogy az önellátásra képtelenekre fordított figyelem, valójában egy jog elismerése.
Az európai bizottság egy tanulmányt finanszírozott annak érdekében, hogy beinduljon egy „koordinált rendszer”, amely felel az önellátásra képtelenek igényeire.
Jelenleg minden országnak saját definíciója van az önellátásra képtelenségre. Néhány paraméter alapján, határozza meg az önellátásra képtelenség közép vagy emelt fokát, ehhez igazítják az esetleges, többé-kevésbé speciális segítséget és ellátást.
Néhány ország nagy lépéseket tett előre. Svédország, Németország és a skandináv országok konkrét politikákat léptettek életbe.
Megint más országok, mint Franciaország, Anglia és Olaszország a probléma vitájánál tartanak. Végezetül Spanyolország, Portugália és Görögország a vita gerjesztésénél tartanak, de konkrét lépések hiányában, az önellátásra képtelenséget a magán szektor irányítja.
A FERPA úgy tartja, hogy az Európai Uniónak az önellátásra képtelen személyek ellátásának jogát prioritásnak kell kezelnie. Szubjektív, egyetemes, garantál, törvények által irányított jogokról van szó, amelyhez mindenki hozzáférhet ingyenesen és a szükséges szolgáltatások által.
KÖVETELÉSEK
A FERPA szerint a következő témákat prioritásként kell kezelni :
a) Az önellátásra képtelenség beillesztése a társadalombiztosításba, állampolgári jogként ;
b) Európai szintű helyzetfelmérés készítése ;
c) Figyelembe véve, hogy nagyon sok olyan időskorú önellátásra képtelen van, akit a családja lát el, szükség van a jelenség olyan kezelésére, miszerint a családtagi ellátása ne kényszer hanem „szabad választás” kérdése legyen, abban az esetben, ha van másfajta megoldás is. Ha családtag látja el a rászorulót, közsegítséget kell mozgósítani gazdasági, törvényi és képzési vonatkozásban egyaránt. Ki kell elégíteni a befogadó helyek szükségletét is.
d) Összehangolt jogi és törvényi védelmet kell létrehozni az önellátásra képtelenek számára európai és nemzeti szinten is. Ezért bátorítani kell minden ország törvényhozóinál egy új jogi kultúra születését, amely önmagában is egy kulturális kihívás, miután az időseknek, különösen az önellátásra képteleneknek a nemzeti törvényhozásokban még nem tükröződő igényeik vannak.
6. Az életen át tartó képzés
Az Európa tanács által átvett lisszaboni stratégia, a világ legfejlettebb régiójává kívánja változtatni az Európai Uniót, de a legmagasabb társadalmi kohéziót is szeretné elérni.
Az új technológiák teljes körű fejlődése a termelésben, a társadalmi életben jelenti ennek az átalakulásnak az egyik fő elemét, amely mostantól 2010-ig áthatja az Uniót. Egyeztetett és teljes körű politikákra lesz szükség a lisszaboni stratégia megvalósításához, ideértve az élethosszig tartó tanulásra irányuló akciót. A FERPA szerint, minden esetben az élethosszig tartó tanulás folyamata nem érhet véget a nyugdíjazás pillanatában, ha el kívánjuk kerülni, hogy a „technikai forradalom” új társadalmi kirekesztési formákat termeljen, a nyugdíjasok és az idősek között is.
KÖVETELÉSEINK
A FERPA megismétli követelését : újabb képzési és nevelési lehetőségeket ajánljanak az időseknek, figyelembe véve, hogy az átlag életkor egyre kitolódik és a nyugdíjba vonulóknak szükségük van, hogy képezhessék magukat, hogy teljes mértékben folytathassák állampolgárságuk gyakorlását.
Szükség van speciális akciók beindítására európai uniós támogatással az új technológiákat illetően, a személyi számítógépekre és más a minden napi életben egyre jobban terjedő elektromos eszközökre vonatkozóan, ha küzdeni akarunk a technológiai analfabétizmus ellen, amely elősegíti a társadalmi kizárást.
RSS 2.0